Kabardini

Marmagassága: változó, a kancák átlag 153 cm, a csődőrök 155 cm magasságúak

Feje száraz, kosfej, nyaka rövid, telt izomzatú, marja hosszú, háta rövid, egyenes, a far csapott, a mellkas mély, a végtagok szárazak. Színe pej, sötétpej, a jegyek nem kívánatosak. Betegségekre nem hajlamosak, termékeny, hegyi körülmények között mindent kielégítő fajta. Kiegyensúlyozott idegrendszerű, amelyre szükség is van, mert gyakran használják az orosz határőrségnél. Az egyik legjobb távlovaglásra alkalmas ló.

A Kaukázus északi részén kialakult lóról szóló első emlékek a XVI. századból származnak. A hegyvidéki törzsek lovai rendkívül jól alkalmazkodtak a szélsőséges viszonyokhoz, sokak szerint a világ legjobb, legkitartóbb és legszívósabb hegyi fajtái származnak innen. A kabardini ősei az ugyancsak kitartásukról híres sztyeppei lovak voltak, amelyeket karabahi, türkmén és perzsa lovakkal kereszteztek.

Több híres ménese található Örményországban, Azerbajdzsánban és Grúziában, de a legjobb vérvonalnak a Karachai és Malka méneseket tartják. A XIX. század elején Sztoganov herceg próbálkozott a kabardinok és arab telivérek keresztezésével, kiváló eredménnyel. Manapság inkább angol telivérekkel keresztezik.

Elsősorban hátaslónak használják, de előfordul, hogy málhásként is, esetenként fogatolják. Életkörülményei hatással volt a teljesítményének kialakulására, mivel a lovak használhatósága és szívóssága segítette gazdája életesélyeit. A katonaság, azon belül is a határőrség manapság is használja, még 4000 méter magasságban is járőröznek vele. Ilyen magasságba még a helikopterek sem tudják eljuttatni a takarmányt, de ezek a lovak megélnek a zord körülmények között élő növényeken is. A lovak között a kabardini tartja a csúcsmagasságot, egy lovas még az 5642 méteres Elbruszt, Kaukázus legmagasabb pontját is elérte vele!

1946-ban egy versenyt rendeztek az orosz fajták számára Moszkvában. A táv 250 kilométer volt, amelynek utolsó 2 kilométerét galoppban kellett megtenniük a lovaknak. A nyertes természetesen egy kabardini csődőr, Ali-Kadym volt.

Jelenleg három típust tartanak nyílván:

Alaptípus: a tipikus hegyi ló.

Keleti típus: a keleti hatásokat mutatja, kisebb fej, kecsesebb alkat, nagyobb szemek és temperamentumosabb fellépés jellemzi.

Masszív típus: robosztusabb felépítés, hosszabb test jellemzi, elsősorban fogathúzó. Elsősorban a Karachai ménesben gyakori.

A kabardiniket ma is együtt, félig vadon, csapatban tartják, nagyon erős bennük a társas ösztön. Ha ellopják, rendszerint visszaszöknek néhány hónapon belül, valahogy mindig megtalálják a haza vezető utat. A kancák híresek termékenységükről, még 20 éves koruk után is képesek szoptatni. Nagyon jó anyák, hevesen védik csikójukat. Az évszakok változásai szerint terelik őket kisebb és nagyobb magasságokba. Egyes ménesek még a telet is a szabadban vészelik át. Az egyetlen „luxus”, amit biztosítanak számukra, a nyalósó.