A lovas művészet története

Nem fogok évszámokat, neveket írni, mert a művészetek kora határtalan, hiszen már az őskorban is fellelhető a ló barlangrajzokon, és a maga csoportjában mindenki szépet alkotott, ezért nem lehet kiemelni senkit.

Általában a lovat nem az alkotás kiemelkedő részeként alkalmazták. Úgy értem, hogy a lovon ült a személy, aki a lényege volt a műnek. Ilyen pl. Sárkányölő Szent György lovas szobra.

Mégis számtalan oka volt, hogy az embert miért nem ló nélkül ábrázolták.

1. A ló egy magas, nagy termetű állat. A művészetben nem véletlen, hogy a nagyság jelképe, ezért az embert lóra ültették, és meglett a kívánt hatás.

2. Régen nem mindenkinek volt lova, pedig akkoriban fontosabb szerepet töltött be az emberek hétköznapjaiban, mint ma. A lónak a tartása télen komoly gondot jelentett a szegényebb népeknek, hiszen a hó belepte a füvet, és nem hagyhatták kint az állatot, hanem szálláshelyet kellett neki biztosítani, etetni kellett, ráadársul a ló társas lény, így legalább kettőt tartotak belőle. Így csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak a ló tartását. Ezért is ültették lóra az adott embert.

3. A gyönyörű lószerszámok is jelezték, hogy gazdag emberről van szó.

4. Ha csak egyedül az ember lenne az alkotáson, pl. egy szobron, akkor az nem annyira hívná fel magára a figyelmet. Ezért van az, hogy egy nagy állatra ültetik az embert, mert igazából a ló hívja fel az alkotásra a figyelmet. Először mindenkinek a szeme a lovon van, csak azután téved a lényegre, az emberre.

Természetesen még számtalan ok van, de ezek voltak a lényegesebbek.

Ha azt akarjuk, hogy pl. egy festményen a ló legyen a lényeg, akkor nem szabad, hogy a hátán ember üljön, és a lószerszám is hátrány, de ahhoz, hogy egy képen a ló legyen a lényeg, ahhoz a lónak is nagyon híresnek kell lennie.

Ilyen kép mondjuk Kincsem festménye (a lovas festmények közül az utolsó és az utolsó előtti)