Kiscsikó született!

A vemhes kanca tehát megellett, azaz megszületett a kiscsikó! A kiscsikó pár órával a születése után már lábra ál, és járni tanul. Még születése napján vígan álldogál lépdel, üget, vagy éppen vágtat anyja mellett (minden a születés időpontjától függ)!

Teste közel sem olyan arányos, mint annyáé. Lábai hosszúak, bizonytalanul egyensúlyozik rajtuk. Farka és sörénye természetesen rövid.

Csikó korban a rovarok sokkal jobban kikezdik a lovakat, mint felnőtt korban. Felnőtt korban ugyanis a szervezetük egy olyan anyagot kezd el termelni, mely segítségével a szúnyogcsípés nem viszket olyan kegyetlenül, és nem keletkeznek a testén viszkető dudorok (minden ember megirigyelhetné ezt).

A csikó fogai csak pár hetes korban kezdenek el nőni. Ilyenkor a kiscsi mindent meg akar rágni, még az ember kezét sem sajnálja. Nem árt a ló bokszába sót tenni, amit lassan a kiscsikó is előszeretettel fog majd nyalogatni, vagy rágni.

A vemhes, illetve csikós állatnak a szervezete is igényli a sót. Általában így van ezzel minden kifejlett ló. Nagy mennyiségben nem vogyasztják, de előszeretettel nyalogatják hosszú ideig, ha rájuktör a sómánia. Ezek után természetesen mindig alaposan megszomjaznak, tehát ha nincs automata itató, és ha látjuk, hogy a ló befejezte a sóval való ténykedéseit, tegyünk a bokszba, illetve az állásba egy vödör vizet is.

Kezdetben a csikó minden idegen dologtól megied, de aztán elkezd megbízni az emberben. A kötőféktől is idegenkednek, ezért sok ember már csikókortól elkezdi a lovat kötőfékhez szoktatni. Miután az emberektől megkapja a csikó a sütést (bélyegzést), rögtön elvesztik az emberiránti bizalmukat. Ezt a bizalmatelvesztik a belovagláskor, és az első felnyergeléskor is!