A lovak szabad lények. Igazából nagyon elgondolkodtató, hogy belovaglásuk, és első tereplovaglásuk megtörténte után, terepen miért nem szöknek el? Miért nem választják a szabadságot? Megtehetnék... Ha egyszer összeszedik minden erejüket, nincs az az ember, aki vissza tudná őket fogni. De mégsem teszik. Milyen belső sugallat mondja azt nekik, hogy maradjanak, és vigyázzanak ránk? Mi bírja rá őket arra, hogy vágtassanak, ügessenek, engedelmeskedjenek nekünk, ha le tudnak minket vetni a hátukról? Miért tűrik, hogy felszerszámozzuk őket? Ez mind megválaszolatlankérdés, de sokan egy bizonyos válasszal térnek ki a kérdések elől. Ez az a válasz: AZ ISTEN A LOVAT AZÉRT RENDELTE AZ EMBER MELLÉ, HOGY VIGYÁZZANAK RÁNK. DE ŐK NEM OLYAN FELTŰNŐEN TESZIK EZT, MINT A KUTYA. NEM... ŐK ÉSZREVÉTLENÜL DOLGOZNAK! DE SZABADSÁGUKAT AZ EMBER NEM VETTE EL, ÉS NEM IS TUDJA! ŐK MEGMARADNAK ÖRÖKRE OLYAN LÉNYEKNEK, AKIK SZABADOK, ÉS MÉGIS MEGSZELIDÍTETTEK. MEGMARADNAK OLYANNAK, AMILYENEK MOST. VÁLASZTHATNÁK A SZABADSÁGOT, DE NEM TESZIK!